Csaptelep, sarokcsap, sarokszelep cseréje vagy javítása.

A csaptelep az egyik leginkább széleskörben használt eszköz az otthonainkban. Nagyon sokféle típusa van, és szinte minden nap születnek újabb ötletek arra, hogyan lehetne még szebbé, jobban használhatóvá vagy tartósabbá tenni. Ebben a hosszú cikkben részletesen megismerhetjük a csaptelepek működését, a hozzájuk köthető meghibásodásokat és ezek szerelését. Mivel szorosan kötődik a témához a sarokcsap vagy sarokszelep is, ezért ennek javításáról is megtudhatunk érdekességeket.

Mire való a csaptelep? Milyen típusai léteznek?

A csaptelep olyan eszköz, mely az otthonunkban a meleg vagy hideg víz kiszolgálására szolgál. Zavarba ejtően nagy a kínálat belőle a barkácsáruházakban és szaniter boltokban, de közös tulajdonságuk, hogy beállíthatjuk velük a kiáramló víz hőfokát és mennyiségét.

• Mosdócsaptelep: Ez az eszköz a mosdónál használatos, általában álló kivitelben található meg a legtöbbször, a kézmosóra szerelve. Ettől függetlenül létezik falra szerelhető változatban is, de van kis zuhanyfejjel ellátott típusa is, ahol a fejet egy flexibilis cső csatlakoztatja a telephez.
• Zuhanycsaptelep: Ahogy a neve is mutatja, ezt a típust a zuhanyozóknál szerelik fel, és alapvetően arra szolgál, hogy megnyissuk vele a vízsugarat, beállítsuk az erősségét és a hőfokát. Nagyon sokféle kivitele elérhető, fali, falba süllyesztett, váltóval ellátott stb.
• Kádcsaptelep: Ez az eszköz a kád vízellátását hívatott szolgálni, és ismét csak a lehető legnagyobb mértékben különböző típusokkal is találkozhatunk ezen a téren. Az egyszerűbb telepek mellett teljesen absztrakt kialakítások is megvásárolhatók, zuhanycsatlakozással vagy anélkül, falba süllyesztve stb.
• Bidécsaptelep: A bidé Magyarországon még mindig ritkábban használt, de ettől függetlenül sok helyen megvehető a hozzá szolgáló csaptelep. Különlegessége, hogy a telep végén gyakran mozgatható fej található, hogy a vízsugarat tökéletesen irányítani tudjuk, de nem ritka egy kisebb bidézuhanyfej csatlakoztatása sem az egységhez.
• Konyhai csaptelep: A fürdőszobai csaptelepek mellett a konyhai típusok érhetők el a legváltozatosabb kivitelben, hiszen így biztosan megtaláljuk azt a megoldást, ami tökéletesen illik a mosogatónkhoz. Elérhetők álló vagy falra szerelhető kivitelek, fix telepítésű vagy forgatható változatok, kihúzható zuhannyal felszerelt telepek és így tovább. Ez a típus az, ahol a leginkább hosszú és absztrakt formákkal találkozhatunk a csaptelepek között.
• Zuhanyoszlopok: Ez az eszköz gyakran a zuhanycsaptelepek kategóriába kerül, viszont kinézetét és rendeltetését nézve kissé más dologról van szó. Nagyon ritka, hogy az oszlopra ne lenne rászerelve a csaptelep, hiszen így a legkönnyebb feltenni a helyére. Az oszlopos rész szolgál arra, hogy a fejünk felett mintegy esőztetőként működjön, gazdag permetet állítva elő. A megoldás előnye, hogy nincs szükség a kezünkre ahhoz, hogy leöblítsük magunkat, ráadásul sok modellnél egy külön tusolófej is felszerelésre került egy flexibilis csővel.
• Speciális csaptelepek: Természetesen a típusok felsorolását szinte a végtelenségig lehetne sorolni, hiszen a lehető legkülönlegesebb felhasználásra is készítenek ilyen egységeket. Két gyakoribbat érdemes még megismerni, mert ezekkel is sokszor összefuthatunk. Az orvosi csaptelepekkel találkozhatunk a háziorvosnál vagy a kórházakban, ezek legnagyobb ismérve a nagyméretű, ergonomikus nyitó/záró szár. A segítségükkel az egészségügyi dolgozók úgy tudják kezelni a csapot, hogy nem kell azt megfogniuk, elég a könyökükkel vagy az alkarjukkal működtetni. Hasonlóan érdekes megoldás a bojler csaptelep, ami egy 3 csöves típus, és érdekessége, hogy a bojler biztonsági szelepeként is működik. Emiatt gyakori és természetes jelenség nála a csöpögés, amit nem meghibásodás okoz.

Csaptelep típusok a működési mód szerint:

Ha megtaláltuk a felhasználás helyéhez illeszkedő csaptelepet, akkor a válogatásban aszerint haladhatunk tovább, hogy milyen működési móddal rendelkező modellt szeretnénk. Ezek között meg kell találnunk az egyensúlyt, mert általában a legmodernebb és legkényelmesebb típusok kerülnek a legtöbbe.

• Egykaros csaptelepek: Ezek a típusok nagyon kényelmesen használhatók, mivel egyetlen kar mozgatásával nyithatjuk és zárhatjuk őket, illetve állíthatjuk be a kívánt vízhőfokot. A belsejükben keverik össze a hideg- és melegvizet, ezért víztakarékosnak számítanak. Általában a kart felfelé mozdítva nyithatjuk, lefelé nyomva pedig zárhatjuk az eszközt. A bal-jobb irányba történő mozgatással pedig megadhatjuk, mennyire legyen meleg a kifolyó víz.
• Kétkaros csaptelepek: Az ilyen csaptelepeket jól ismerhetjük, hiszen sokáig ezek számítottak egyeduralkodónak a magyar piacon. Itt két külön elemmel nyithatjuk meg a forró- és a hidegvizet, ezért rendszerint elég sok víz elfolyik, mire be tudjuk állítani a megfelelő hőfokot.
• Nyomógombos csaptelepek: Ezek a típusok közintézményekben, bevásárlóközpontokban és hasonló helyeken bukkannak fel. A jellegzetességük, hogy a telep fejének lenyomása után indul meg a víz, és a fej pár másodperc után elzárja magát. Előnye, hogy ha egy ügyfél vagy vendég lusta elzárni a csapot, akkor sem fog órákon át feleslegesen folyni, hátránya, hogy idegesítő lehet, ha pont a legrosszabb pillanatban áll le.
• Termosztátos csaptelep: Ez a modern megoldás rohamosan terjed Magyarországon is, hiszen az előre beállított vízhőfokot és mennyiséget biztosítja a megnyitásakor. Emiatt nem rendelkezik karral, amellyel melegebbre vagy hidegebbre vehetnénk a vizet. Nagy előnye, hogy azonnal kellemes hőfokú víz érkezik belőle, ezért víztakarékos, ráadásul a gyerekek sem forrázhatják le vele magukat véletlenül. Mivel nincs rajta kar, ezért fürdés vagy mosakodás közben még akaratlanul sem lökhetjük túl forró vagy túl hideg pozícióba a csapot. Hátránya a magasabb ár.
• Infravörös vagy fotocellás csaptelep: Az ilyen csaptelepekkel is főleg a közintézményekben vagy a bevásárlóközpontokban találkozhatunk, de már terjed a kisgyermekes otthonokban is. Előnye, hogy a kezünket a csap alá tartva érzékeli a közelséget, és automatikusan a beállított hőfokú vizet biztosítja. Ezt ráadásul addig teszi, míg odatartjuk a tenyerünk, ezért kiküszöbölhető vele a nyomógombos csaptelep legfőbb hátránya.

Csaptelep típusok az egyéb tulajdonságok alapján:

Természetesen csaptelepeket nem csak a fenti két tulajdonság alapján lehet csoportosítani, de a többi megoldás inkább az egyedi felhasználási módokra vagy felszereltségekre megy rá. Egy fontos tulajdonsága ezeknek az eszközöknek a betét vagy más néven a kartus anyaga. A régebbi csaptelepekben a kartus műanyagból volt, ami sokszor gyorsan elhasználódott, pedig ez az elem szabályozza a víz áramlását a telepen belül. Az újabb csapoknál már kerámia vagy fém betétet használnak. Kerámia betétnél ügyelni kell arra, hogy ez az alapanyag törékeny, így a szállítás közbeni leejtések mikrorepedéseket okozhatnak rajta, ami miatt szivároghat majd a víz. A fémbetétnél ezzel nem kell számolni. A csaptelep által nyújtott extrák megint egy olyan szempont, amit nem érdemes külön csoportba szervezni, mivel ezek egyéni preferenciákat szolgálnak ki. Újdonságnak számítanak például az egyik gyártó olyan csaptelepei, melyek akár szénsavas vizet is elő tudnak állítani, ha szomjasak vagyunk. Hasonló ötletekből nagyon sok van a piacon, ezekből tetszés szerint szemezgethetünk. Egy viszonylag új trend, hogy leeresztőszeleppel is elérhetők a csaptelepek, ezek olyan kis eszközök, melyek a mosdókagylóba vagy más szaniterbe szerelhetők, és színben, kinézetben harmonizálnak a csappal. A használatukkal elkerülhető, hogy dugót kelljen használni, de azt minden esetben előre kell megnéznünk, hogy a szelep illeszkedni fog-e a már meglévő egységekhez. Ha pedig igazán trendi fürdőszobára vágyunk, akkor már léteznek csaptelep szettek. Ezek kinézete tökéletesen passzol egymáshoz, így ezeket megvásárolva egy nagyon igényes és csodaszép fürdőt alakíthatunk ki, ahol nem lóg ki a képből sem a mosdókagyló, sem a fürdő vagy zuhanyzó csaptelepe sem.

Mi az a sarokcsap vagy sarokszelep?

A sarokszelep egy nagyon hasznos eszköz, mellyel gyakran találkozhatunk a WC tartálynál, a konyhai mosogatónál, a fürdőszobában a kézmosónál, de akár a mosógép bekötésénél is. A fő feladata az, hogy az adott vízvételi helyet a vízfőcsap használata nélkül is el lehessen zárni. Nagyon hasznos, ha szerelés vagy karbantartás miatt el kell zárni a vizet, de nem akarjuk az egész házban megtenni ezt. Az is gyakori, hogy ha hosszabb ideig nem használunk egy eszközt, akkor annak a sarokszelepét zárjuk el, így a hálózat többi részében megmarad a víz. A sarokszelepek háromféle változatban szerezhetők be:

• Egyetlen vízvételi helyet kiszolgáló, hagyományos sarokszelep: Ennél az eszköznél a vízvezetékbe szerelendő vég 1/2 collos, a másik vége pedig 1/2 vagy 3/8 collos.
• Két vízvételi helyet kiszolgáló, kombi sarokszelep: A vízvezetékhez csatlakozó vég itt is 1/2 collos, de a másik végén két kivezetés található, 3/4 collos, illetve 3/8 collos átmérővel.
• Mosogatószelep: Ezt a típust kifejezetten mosógépeknél használják, mely a vízhálózathoz az 1/2 collos végével csatlakozik, a mosógéphez pedig a 3/4 collos végével.

A hétköznapokban gyakran keveredik a sarokszelep és a sarokcsap fogalma, pedig a működési elvét tekintve két eltérő dologról van szó. A sarokszelep a nevét arról kapta, hogy egy szelepszár található benne. A mozgatásával egy szeleptányért szorít rá vagy enged fel a szeleptányérról, emiatt a víz mennyiségét nagyon jól lehet beállítani, az akár éppen csak csordogáló megoldástól a teljes erővel történő zubogásig. A sarokszelepen lévő csapot balra tekerve nyitjuk, jobbra tekerve pedig zárjuk a berendezést, és típustól függően akár 3-8 alkalommal is teljesen körbe lehet forgatni. A sarokcsap viszont nem így működik, hanem egy általában lapos rúd található a tetején, amelyet 90 fokban elforgatva megnyitjuk a csapot, visszafordítva pedig elzárjuk. Az eltérést a belső felépítés okozza, hiszen ennél az eszköznél egy átfúrt golyó akadályozza a víz útját. Amikor 90 fokban elfordítjuk a fogantyút, akkor a lyukon át tud folyni a víz, amikor pedig elzárjuk, a golyó is megakadályozza a víz áramlását.

Az egykaros csaptelepek hibái és javítási módjaik

Napjainkban az egykaros csaptelepek számítanak az egyik leginkább elterjedt típusnak, ezért sok meghibásodás is hozzájuk köthető. Ha a felépítését nézzük, akkor a csap testében található a rendszerint kerámiából készülő betét, melyen egy gyűrű található, majd ezen helyezkedik el a szabályozó kar. A kifolyócső végén pedig a legtöbbször egy perlátor vagy magyar nevén, gyöngyözőbetét van felszerelve. Ez az alap műszaki megoldás, melyet további elemek még kiegészíthetnek.

• A kerámiabetét elkopása és cseréje: Nagyon gyakori hiba a csapban található kerámiabetét elkopása, aminek jele az egyre fokozódó csöpögés. Ilyenkor nincs más megoldás, szét kell szerelnünk a telepet. Ennek első lépése a kar alatt lévő csavar eltávolítása, amit a gyártók a szebb kinézet miatt elrejtenek. A helyzetet kissé bonyolítja, hogy ennek pontos helye akár gyártónként is eltérhet.
  Gyakori, hogy a telep testének közepén látható egy műanyag gombocska, melynek fele piros, a másik fele pedig kék. Ez jelzi azt, hogy melyik irányba tekerve tudunk forró vizet keverni a kiömlő folyadékhoz, és melyik irányba inkább hideget. Ezt a kis gombocskát kipattintva megtalálhatjuk a csavart.
  Más modelleknél kissé feljebb, a kar alatt egy fémszínű gombocska alatt található ez az elem, míg léteznek olyan termékek is, ahol a karon található díszburkolat alatti mélyedést kell keresni. Itt a vízvezetékszerelők és duguláselhárító szakemberek előnyben vannak, mert típusismeretük segít, de kis kutatással fel lehet fedezni a rejtett csavar helyét.
  Érdemes tudnunk, hogy a szakemberek általában leszedik a teljes csaptelepet a helyéről, mivel az esetlegesen berohadt elemek erőteljes kilazítási kísérletei vagy a megcsúszó eszközök kárt tehetnek a mosdóban vagy más felületen. A levett egységet már sokkal könnyebb megfogni, és erőt is lehet rá kifejteni a megfelelő irányból.
  A csap karjának csavarjához imbuszkulcs kell a legtöbb esetben, de régebbi modellek másféle csavarhúzókat is igényelhetnek. A kar leemelése után néha takarósapka védi a rögzítőgyűrűt, ezt ki kell tekerni vagy le kell emelni.
  A következő lépés okozza rendszerint a legtöbb problémát, mert a porcelán betéten található rögzítő gyűrűhöz speciális kulcs kell, ráadásul nehéz letekerni, amit az évek alatt összerohadt elemek tovább bonyolíthatnak.
  A kerámiabetét kismértékű kopása esetén még van esély a javítására, ha szétszereljük, és a speciális, vízálló zsírral átkenjük. Egyébként a teljes betét cseréje szükséges, aminél fel kell készülni, hogy a legtöbb szaniter boltban is csak rendelésre tudnak beszerezni.
  A kerámiabetét cseréjekor többféle csapdahelyzetbe is belefuthatunk, melyek közül az egyik legnagyobb gondot a rögzítőgyűrű berohadása okozhatja. Ha olyan csapunk van, amelyik Magyarországon is elterjedt gyártóhoz tartozik, akkor a kartus beszerzése valószínűleg nem okoz majd problémát. Azonban ez egyre nehezebbé válhat, ahogy telnek az évek, vagy esetleg valamilyen ritkább, dizájner modellről van szó. Amennyiben pedig külföldről behozott, noname csaptelepünk van, az is előfordulhat, hogy a teljes egységet cserélnünk kell, mert nem lesz már hozzá alkatrész.
• A gyöngyözőbetét vízkövesedése: A kifolyócső végére szerelt perlátor fő feladata, hogy egy egységes, vastag vízsugarat hozzon létre. Ahogy azonban telnek a napok, a vízben található ásványi anyagok megakadnak ebben a részegységben, kövekké állnak össze, a perlátor pedig eltömítődik.
  A meghibásodás egyik leginkább egyértelmű jele, hogy az addig bőséges, egyirányú vízsugár széttart, esetleg zavaróan spriccel. Emellett a perlátort rendszeres időnként amúgy is ajánlott karban tartani, hiszen azt a vizet isszuk és használjuk fel más célokra, amelyik átfolyik rajta.
  A gyöngyözőbetét megtisztításához ki kell csavarni a kifolyócsőből, ekkor már rendszerint látható rajta a nagyobb vízkő darabok. Ezek letakarítása után a perlátort vízkő mentesíteni kell, szigorúan ügyelve arra, hogy a vízkő oldására szolgáló szert jól kimossuk belőle a folyamat végén. Mivel ez a részegység olcsó, ezért gyakran érdemesebb kompletten új perlátort felszerelni, és nem bajlódni a vízkőmentesítéssel.
  Ennél a folyamatnál is többféle csapdába futhatunk bele, habár talán ez az egyetlen olyan feladat, ami egy kis kézügyességgel vízvezetékszerelő nélkül is könnyen megoldható. Ha nem tartjuk meg a csaptelepet az egyik kezünkkel, és úgy kezdjük el a berohadt gyöngyözőbetétet rángatni, azzal komolyan megsérthetjük a teljes egységet, de akár még a porcelánt is megroppanthatjuk. A higgadt szerszámkezelés és a biztos kéz is nagyon fontos, hiszen például a csaptelep közelében sok olyan dolog található, aminek nem tanácsos egy véletlen megcsúszás miatt odavágni.
  Tipikus kezdők hibája, amikor károsítjuk a gyöngyözőbetét testét. Ehhez nem kell sok, elég csak annyit tennünk, hogy a leszerelés közben nem védjük valamilyen puha anyaggal a fogó szorításától. A csúnya karcolások vagy a bevonat lepattogzása nagyon látható, és rettenetesen le tudja rontani egy minőségi csaptelep kinézetét. Ugyanez igaz a krómozásra is, amit például a vízkőoldó be tud mattítani, így a kinézet hibája miatt kell cserélni. Bár egy alap gyöngyözőbetét beszerzése nem nagy költség, a dizájner termékek perlátora már komolyabb tétel is lehet.
• A zuhanyváltó cseréje: Az olyan egykaros csaptelepek, melyek zuhanyváltót is tartalmaznak, további hiba forrását jelenthetik. A zuhanyváltó az a kis szerkezet, melynek gyártótól függően a felhúzásával vagy a benyomásával váltani lehet a csap működési módját. Így beállíthatjuk, hogy a kifolyócsőre irányítanánk a bőséges vízsugarat vagy éppen a zuhanyrózsa irányába legyen továbbítva a víz.
  A zuhanyváltó cseréjéhez ismét jó, ha van egy kis típusismeretünk, szakértő vízvezetékszerelő vagy duguláselhárító általában már a típus alapján tudja, hogyan fogjon neki a munkának. Ismeretlen márkák esetén is ki lehet nyomozni a megoldást, ilyenkor viszont gondot okozhat az alkatrészbeszerzés.
  Típustól függően a zuhanyváltó eltávolításához a kifolyócsövön benyúlva meg kell akadályoznunk a váltó elmozdulását, majd letekerni a gombját. Ezután az egész szerkezet kivehető, és hasonló módon beszerelhető az új. A modernebb modelleknél azonban még könnyebb ennem megoldása, hiszen egyszerűen csak ki kell tekerni a zuhanyváltót a csaptelepből, majd a helyére tenni a pótlást.
  Ennek a feladatnak a legnagyobb csapdája, ha nincs megfelelő kézügyességünk, vagy a szerszámokkal megsértjük a csaptelep fényezését. Itt is előfordulhat, hogy a szaniter üzletben várni kell a megrendelt pótalkatrész megérkezésére, ezért ezt ajánlott figyelembe venni a szétszerelés előtt.

Az kétkaros csaptelepek hibái és javítási módjaik:

A kétkaros csaptelepek felépítése különbözik az egykaros típusoktól, mivel ezeknél a csap teste egy szelepfészket rejt, mely csapbetétből és tengelyből áll. A fészket takarókúp fedi, míg a meleg és a hideg víz mennyiségét tekerhető elzárókarok szabályozzák. Ezeken Magyarországon általában megtalálható egy-egy műanyag kis elem, ezzel is jelezve melyik kar mire szolgál. A bal oldali kar a piros jelzőpöttyel a forró vizet engedi meg, míg a jobb oldali a kék jelzőpöttyel a hideget. Ennek a kombinált megoldásnak köszönhetően akár csak kizárólag forró, illetve hideg víz is engedhető a csapból.

• A csap csöpögése: A kétkaros csaptelepeknél is létező hiba a csap csöpögése, mely nem csak rendkívül idegesítő tud lenni, de a vizet is pazarolja. A tekerőkaros telepeknél ennek egyik leggyakoribb oka, hogy a csapbetétben található alátét kimozdul vagy tönkre megy.
  Úgy férünk hozzá, hogy a megfelelő oldalon eltávolítjuk a piros vagy a kék színű apró jelződugót, mely alatt az ott található csavart ki kell csavarnunk. Ekkor hozzáférünk a betéthez és az alátéthez, amit vissza tudunk helyezni a megfelelő pozícióba vagy ki tudjuk cserélni.
  Csöpögést okozhat az eltömítődött perlátorban megrekedt víz is, amit a karban tartásával tudunk javítani. Igaz, hogy ilyenkor maximum annyi folyadék tud cseppenként távozni, ami azon a kis helyen elfér, de akkor is zavaró egyfolytában hallgatni.
  A csapbetét alatt gumitömítés helyezkedik el, amely a használat során el tud fáradni, meggyűrődhet, elszakadhat. Nagyon olcsó alkatrésznek számít, néhány szabvány méretben áll rendelkezésre az összes szaküzletben. Ha ez a dolog megy tönkre, az szintén okozhatja a csöpögést, cseréjének menete hasonló, mint a csapbetét alátétjénél.
  Ha pedig már magával a csapbetéttel van gond, akkor annak ki-, majd beszerelése hasonló módon végezhető el. Jó eséllyel azonban szakember szükséges ahhoz, hogy megállítsa, tényleg kell-e a pótalkatrész.
• A gyöngyözőbetét vízkövesedése: Természetesen a kétkaros csaptelepeknél is problémát okozhat a perlátor vízkövesedése, amelynek megoldása ugyanúgy történik, mint az egykaros modelleknél. A gyöngyözőbetét kiszerelését követően vízkőoldót kell használni vagy egyszerűen csak be kell szerelni a vadiúj perlátort.

Csaptelep cseréje:

Egyes esetekben előfordul, hogy a csaptelepet cserélni kell. Ez ismét egy olyan feladat, mely megfelelő szakmai ismeret, gyakorlat és szerszámok birtokában akár saját kezűleg is elvégezhető, de ha nem vagyunk biztosan magunkban, akkor mindenképpen érdemes szakemberre bízni a munkát. A vízhálózatot érintő szereléseknél előfordulhat, hogy olyan rejtett hibát ejtünk, ami azonnal nem bukik ki. Később pedig a nyomás alá kerülő alkatrészek, szerelvények megadhatják magukat, és akár órákig is ömölhet a víz, míg nem vagyunk otthon. A vállalkozói formában dolgozó vízvezetékszerelők vagy duguláselhárítók garanciát vállalnak a munkájukra, így amennyiben mégis bekövetkezik a legrosszabb, akkor védve vagyunk.

• Falra szerelt csaptelep cseréje: A falra szerelt csaptelep cseréjének a menete általánosságban a következő:
  • Zárjuk el a vízfőcsapot vagy amennyiben van, a csaphoz tartozó csempeszelepet.
  • Nyissuk meg a csapot, hogy a még rendszerben lévő víz kifolyhasson, és győződjünk meg arról, hogy tényleg sikeresen elzártuk a főcsapot vagy a szelepet.
  • Ha van zuhanycsatlakozás a telepen, akkor ezt szereljük le, majd tegyük félre a flexibilis csövet és a zuhanyfejet.
  • Az óramutató járásával ellenkező irányban lazítsuk meg a két hollandit, majd csavarjuk le teljesen. Vegyük le a takaró elemeket, majd a teljes csaptelepet is.
  • Egy drótkefével keféljük meg a falból kiálló excentereket, ügyelve arra, hogy a menetük ne károsodjon.
  • A következő lépésben szereljük fel az új csaptelep takaró elemeit.
  • Ezt követi a csaptelep felhelyezése, majd a hollandik meghúzása az óramutató járásának megfelelően.
  • Ha az új csaptelep rendelkezik zuhanyrésszel, akkor csatlakoztassuk a flexibilis csövet, majd a zuhanyfejet.
  • Nyissuk meg a korábban elzárt víz főcsapot vagy csempeszelepet, majd teszteljük le a csaptelep mindegyik elemét.
  A csere során jó pár dologba bele lehet futni, az egyik például a nem megfelelő eszközhasználat. A hollandi meghúzásához például egy állítható, műanyagbetétes fogó a megfelelő eszköz, de ez általában nincs az otthonokban. Ha ehelyett a hasonló kialakítású vízpumpafogót használjuk, azzal tönkre tehetjük a hollandit, és máris nem tudjuk folytatni a munkát.
  Az is gyakori, hogy a régi és az új csaptelep kötési távolsága nem ugyanakkora, ilyenkor a régi excenterre nem lehet felszerelni az új telepet, és a Z-idomot cserélni kell. Ez viszont már olyan feladat, amit mindenképpen érdemes szakemberrel elvégeztetni, ráadásul ez az elem a legtöbb esetben be van szorulva. Ekkor csak azok a praktikák jöhetnek szóba, amelyeket a vízvezetékszerelő az évek alatt megismert, és azonnal alkalmazni is tud.
• Álló csaptelep cseréje: Az álló csaptelep eltérően működik a fali típusoktól, ezért a cseréjük is másképp történik. Ennek menete a következő:
  • Zárjuk el a mosogató vagy a kézmosó alatti sarokszelepeket. Ha ezt valamilyen ok miatt nem tudjuk megtenni, akkor a vízfőcsapot kell elzárnunk.
  • Nyissuk meg a csapot, hogy a még rendszerben lévő víz kifolyhassunk, és meggyőződhessünk arról, hogy valóban jól zártuk el a főcsapot vagy a sarokszelepeket.
  • Az óramutató járásával ellentétben lazítsuk meg a régi csaptelep flexibilis csöveinek hollandereit, melyekkel a sarokszelepekhez csatlakoznak. Ezután teljesen csavarjuk ki őket, közben ügyeljünk arra, hogy némi víz a gravitáció miatt még kifolyhat.
  • A mosogató vagy a kézmosó alá behajolva keressük meg a csaptelep rögzítő megoldását, és csavarjuk ki teljesen. Ez egyes esetekben lehet néhány csavar, de gyakori egy félhold alakú speciális anya felhasználása ezen a területen.
  • Távolítsuk el a régi csaptelepet és a flexibilis csöveit, majd szereljük össze az újat a leírásának megfelelően.
  • A mosdó vagy a mosogató felületén általában régebbi, odaszáradt kosz marad, ezt érdemes ilyenkor eltávolítani. Amikor a felület ismét száraz, következhet az új csaptelep felhelyezése.
  • Újra a kézmosó vagy mosogató alá hajolva, rögzítsük az új telepet a saját rögzítő megoldásával.
  • Csatlakoztassuk a flexibilis csöveket a megfelelő sarokszelepekhez, és húzzuk meg mindkét hollandit.
  • A sarokszelepek kinyitásával ellenőrizzük, hogy nincs szivárgás a rendszerben, és az új csap tökéletesen működik.

Ennél a folyamatnál is a nem megfelelő eszközhasználat jelenthet problémát, mivel a hollanderek megsérülhetnek. Emellett laikusként előfordulhat, hogy a sarokszelepeket megrángatjuk a régi hollandik kitekerésekor, ez ellen úgy védekezhetünk, ha egy kézzel mindig tartjuk a szelepet is. Hibaforrás lehet az új csaptelep nem megfelelő minősége, ami inkább az olcsóbb, kínai modellekre jellemző. Ezeknél előfordulhat, hogy a flexibilis csövek végén lévő hollandi nem szabványos, nem illeszkedik jól vagy szivárog, amit általában a két cső újra cserélésével lehet javítani. A szakemberek olyan problémával is rendszeresen találkoznak, hogy a noname vagy nagyon olcsó csaptelepek nem illeszkednek tökéletesen a régi helyére, ezért a végeredmény csúnya lesz vagy barkácsolást igényel. A csaptelepen lévő két flexibilis cső minősége nagyon fontos, mivel főleg az olyan mosogatóknál, melyek mozgatható fejjel rendelkeznek, ezeket is folyamatos erőhatás éri. A gyengébb modellek hamarabb elfáradnak, és ha nem is durrannak el azonnal, folyamatosan csöpögni fognak. Gyakori, hogy mire észrevesszük a hibát, már komoly károkat, beázást, a mosogató anyagának elrohadását vagy durva penészt okoznak. A fenti két, nagyon elterjedt típuson kívül ma már egyre népszerűbbé válnak a dizájner megoldások, például a falba szerelhető csaptelepek. Ezeknél egyáltalán nem érdemes laikusként nekiállni a cserének, mivel a szerelésükhöz szakértelem kell. Emellett az ilyen termékek olyan csapdákat rejthetnek, melyek még szakértő vízvezeték szerelőknek vagy duguláselhárítóknak is fejtörést okozhatnak, de ők legalább támaszkodhatnak a tapasztalatukra vagy egy-egy ismerős szerviz felhívására a megoldáshoz.

Sarokszelep cseréje:

A sarokszelep cseréje során az első lépés a víz főcsap elzárása. Ezután érdemes egy vödröt a szelep alá tenni, mielőtt a szelepet kinyitva meggyőződünk arról, hogy tényleg nincs nyomás a rendszerben. Ezt követően a sarokszelep kiszerelhető a falból, és betekerhető a helyére az új. Amint ezzel is elkészültünk, a vízfőcsapot megnyitva tesztelhetjük, hogy működik-e az új, és hogy nem szivárog. A sarokszelep házi cseréje is rejt magában buktatót, ahol a fő gondot a nem megfelelő eszközhasználat vagy a túl nagy erőkifejtés okozhatja. Gyakori, hogy a szelep bele van rohadva a falba, ilyenkor a rángatással akár bele is törhetjük. Ha pedig megcsúszik a szerszám, az leverheti a környező csempéket vagy eltörheti őket. Sok sarokszelep nehezen hozzáférhető helyen van, tipikusan ilyen például a mosogató vagy kézmosó alatti terület. Ezeknél arra is ügyelni kell, hogy kicsi a hely, és egy megcsúszó szerszámmal eltörhetjük a kézmosót vagy károsíthatjuk a lefolyó részeit. A laikusok számára nehezen megoldható feladat a tömítés helyes kivitelezése, amikor a sarokszelepet a beszerelése előtt Locktite- vagy teflonszalaggal körbe kell tekerni. Ennek ugyanis sok trükkje van, kezdve attól, hogy a sarokszelep melyik részétől kell indulni, milyen vastag legyen a feltekert réteg, illetve melyik irányban történjen a feltekerés. Ez a kis apróság nagyon dühítő kell lenni, mert a nem jó szigetelés csak akkor szokott kiderülni, amikor betekerjük a sarokszelepet, ráadjuk a víznyomást, és elkezd csöpögni. Nem ritka, hogy csak sokadik körben sikerül eltalálni a helyes módszert, ha egyáltalán. A sarokszelep szerelésénél is bele lehet futni a rejtett hibákba, amikor valamelyik elemet megroppantjuk, elrepesztjük, esetleg a szigetelést nem csináljuk meg jól, de elsőre nem tűnik fel a tévesztés. Ilyenkor is komoly következményekkel járhat a dolog, ha a víz az éjszakai alvás alatt kezd el ömleni, vagy esetleg akkor, mikor egész nap munkában vagyunk. A piacon lévő sarokszelepek egy része szétszerelhető, és a benne lévő betét cserélhető vagy megtisztítható. Tipikusan ilyen eset, mikor csöpög a szelep, mert a benne található szigetelés elengedett vagy vízkő gyűlt fel benne. Ilyenkor el kell zárni a víz főcsapot, majd a szelep tekerőjén található csavart ki kell tekerni. Ekkor a tekerő levehető, és alatta már látható a betét. Ezt az óramutató járásával ellentétes irányban ki kell csavarni a sarokszelepből és fordított sorrendben beszerelhető a pótlása. Amennyiben csak a betét megtisztítása a cél, akkor a szelep házának belsejét is érdemes egy fecskendővel vízkőoldóval átmosni, majd hagyni, hogy tegye a dolgát. Eközben a betéten található belső és külső gumi elemek levehetők, szintén átmoshatók, ahogy a betét teste is. Végül a gumigyűrűket és véget a testre visszahelyezve, az egész betét betehető a szelepházba.

Új csaptelek, sarokszelep és az alkatrészek megvásárlása:

Ma már hatalmas választék van a csaptelepekből, a sarokszelepekből és a hozzájuk szükséges alkatrészekből. Elég csak bemenni egy barkácsáruházba, ahol hosszú sorokban sorakoznak ezek a dolgok. Nem hozzáértőként azonban olyan csapdahelyzetekbe futhatunk bele, aminek a vége temérdek idegeskedés vagy pénzkidobás lehet. A barkácsáruházban kapható dolgok egy része olyan olcsó szaniter termék, mely a lehető leggyengébb anyagból készül. Ennek köszönhető a kedvező áruk, aminek nagyon sok vásárló felül. Mostanában az is gyakori, hogy a kereskedők a gyengébb kivitelű termékek árát is magasan tartják, hiszen így a vevőkben azt az érzetet kelthetik, hogy prémium modelleket vesznek. A fentiek mellett többféle olyan munkálathoz, mely a csaptelepekkel vagy a sarokszelepekkel kapcsolatos, vízvezetékszerelő vagy duguláselhárító szakember szükséges, mivel nekik van meg a megfelelő típusismeretük és tapasztalatuk. Sok szaki teljes körű szolgáltatást is biztosít, amelynek során a felméréstől függően vállalják a szaniter termékek beszerzését, majd beszerelését, illetve az esetleges sittet, bontott anyagokat és régi csaptelepeket el is szállítják. A hétköznapokban gyakran használt alkatrészek, tömítések, részegységek általában meg is találhatók az adott szakember készletében, így azonnali javítást tudnak eszközölni. Ami pedig hiányzik, azt bármelyik szaniter- vagy barkácsboltba elugorva be is tudják szerezni. Ehhez adódik még a különféle szigetelőanyagok, ragasztók és hasonló anyagok megléte is, amit a szakember folyamatosan pótol magának, nekünk viszont sok a zsákos vagy a nagy flakonos kiszerelés. A legtöbb kivitelezőnek meg van a jól bejáratott szaküzlete, ahol esetleg kedvezőbb árakat kap, de legalább is, biztos az ott vásárolt dolgok minőségében. A fentiek miatt a csaptelepekkel és sarokszelepekkel kapcsolatos munkálatokra is érdemes hozzáértő segítséget igénybe venni, aki gyorsan és precízen végzi el a feladatot. Nem beszélve a nagyobb vízszerelési munkálatokról, melyeket laikusként nem is szabad elkezdeni. A szakik megkeresésével akár azt is elérhetjük, hogy a javítás vagy csere során A-tól Z-ig mindent elvégezzenek, miközben nekünk még a leginkább minimális szinten se kelljen belefolyni a munkákba.